Molnár Pál

elnök,
Balassi Kard Művészeti Alapítvány

Tények
Penge
Élen

Molnár Pál
elnök, Balassi Kard Művészeti Alapítvány

Molnár Pál
elnök, Balassi Kard Művészeti Alapítvány
Slider

Sugallatok

Made in Hungary Stratégia

Évi egy-két százalékkal is növelheti a hazai összterméket a Made in Hungary Stratégia meghirdetése – vélekednek civil gazdasági érdekvédelmi szervezetek.

A 2000. évi hannoveri világkiállításon tűntek fel a nemzeti pavilonokban a Made in Germany, Made in Italy, Made in Paraguay Strategy című brosúrák. A kis füzetekből kiderült: egyes országok fontosnak vélik, hogy erős iparuk legyen, és termelés folyjon az igényes ágazatokban. Ennek az állami stratégiának a hatására erősödtek meg az úgynevezett technológiai vállalatok, amelyek a már bevezetett márkanevekkel – természetesen e márkanevek tulajdonosvállalatának szervezésében – dobják piacra magas nívójú termékeiket.

Így készülhet a japán Mitsubishi gépkocsik karosszériája Hollandiában, vagy éppen a Sony elektronikai termékei Székesfehérváron.

Hazánkban az utóbbi két évtizedben felemásan fejlődtek a termelőágazatok. A nyolcvanas évek végén a gazdaságpolitikusok liberalizálták a külkereskedelmet, így a leomló vámhatárokon beözönlött a nyugati ipar termékáradata. Ugyanekkor a szovjet piac fizetésképtelensége miatt leállították a KGST-export nagy részét. Így gépsorok váltak ócskavassá, gyárak hasznavehetetlen ingatlanná. A kilencvenes évek elején tömeges lett a munkanélküliség.

A tervutasításos gazdaság romjain a multinacionális vállalatok emeltek új létesítményeket: ez a folyamat már megfelelt a Made in Hungary Stratégia követelményeinek. Ez az irányzat ugyanis közömbös a tekintetben, hogy az adott gyár kinek a tulajdonában van. A lényeg, hogy termelés folyjon a létesítményekben, javuljon a foglalkoztatottság, fennmaradjon – sőt csinosodjon – a munkakultúra. Dél-koreai, francia, német, osztrák nagyvállalatok lendítették föl a termelést a már a bezárás közelében járó üzemekben.

Az irány megfelelő, a mérték azonban elégtelen.

Az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA tavaly ténykönyve, Factbookja szerint hazánk 2006. évi egy főre jutó hazai összterméke 17 ezer 600 dollár. E mutató tekintetében Szlovákia is megelőz bennünket, ők 18 ezer 200 dollárnál tartanak, Csehország pedig a maga 21 ezer 900 dollárjával messze elhúz mellettünk.

Fájdalmas adat: gazdaságunk évi növekedése 2 százalék alá süllyedt, azaz a mérési hibahatáron belül van. Miközben például Szlovákia növekedése túlhaladja a 9 százalékot, de Románia is megelőz minket, az újonnan az Európai Unióhoz csatlakozó kis baltiakról nem is beszélve.

Ezen a bajon az újabb és újabb bevásárlóközpontok építése nem enyhít.

Termelő gyárak építése fontos, és lehetőleg igényes új termékek előállítása. A dán Coloplast, amely Tatabányán már nyitott üzemet egészségügyi segédeszközök gyártásához – ezek a csúcstechnikát képviselik -, nos a dán nagyvállalat ezekben a hetekben nyit új gyárat Nyírbátorban. Az ilyen jellegű terjeszkedést érdemes támogatnia – nem közvetlen pénzzel, hanem adókedvezménnyel – az államnak.

A dunaújvárosi Hankook gumigyár indítása is megfelel a Made in Hungary Stratégia alapelvének, a részletekben megbújó ördög azonban kérdőjelessé teszi ezt a fejlesztést. A dél-koreai cég ugyanis milliárdokat kapott a magyar adófizetőktől, termékeinek elhelyezése pedig a piacon bizonytalan.

A Made in Hungary Stratégia új irányt is nyithat a gazdaságfejlesztésben: a hazai kis- és középvállalkozások bevonásával színesítheti a hazai ipart. Ezen belül – alkalmazkodva hazánk gazdasági adottságaihoz – az élelmiszeripar fejlesztése előtt nyithat távlatokat. Még a nyolcvanas évek elején 8 millió sertés hízott a hazai gazdaságokban, ma ez a szám 3 millió. Az ágazat lesoványodása vágóhidak, húsfeldolgozók bezárásával járt. A Made in Hungary Stratégia első követelménye lehet, hogy főként az élelmiszeripari termékeken olvashassák mind a hazai, mind a külföldi vásárlók: Made in Hungary.

A hivatalos gazdaságpolitika mellett civil társaságok is előrevihetik a Made in Hungary Stratégia ügyét. Elsősorban a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság teheti meg a kezdő lépéseket konferenciák szervezésével. Ez a társaság a magyar tulajdonú gazdálkodást látja fontosnak, ám a nemzetgazdaság jelenlegi gondjain a külföldi tulajdonban zajló ipari termelés is sokat enyhíthet. Idővel a Made in Hungary Stratégia magyar tulajdonú nagyvállalatok, új nemzetközi márkák kialakulását is elősegítheti.

A Made in Hungary stratégia meghirdetése és hivatalos bátorítása már az első évben egy-két százalékkal fokozhatja a hazai össztermék növekedését – remélik egyes közgazdászok.
balassi.eu
preshaz.eu

Balassit és Hamvast is fordít a londoni irodalmár

Évi egy-két százalékkal is növelheti a hazai összterméket a Made in Hungary Stratégia meghirdetése – vélekednek civil gazdasági érdekvédelmi szervezetek.

A 2000. évi hannoveri világkiállításon tűntek fel a nemzeti pavilonokban a Made in Germany, Made in Italy, Made in Paraguay Strategy című brosúrák. A kis füzetekből kiderült: egyes országok fontosnak vélik, hogy erős iparuk legyen, és termelés folyjon az igényes ágazatokban. Ennek az állami stratégiának a hatására erősödtek meg az úgynevezett technológiai vállalatok, amelyek a már bevezetett márkanevekkel – természetesen e márkanevek tulajdonosvállalatának szervezésében – dobják piacra magas nívójú termékeiket.

Így készülhet a japán Mitsubishi gépkocsik karosszériája Hollandiában, vagy éppen a Sony elektronikai termékei Székesfehérváron.

Hazánkban az utóbbi két évtizedben felemásan fejlődtek a termelőágazatok. A nyolcvanas évek végén a gazdaságpolitikusok liberalizálták a külkereskedelmet, így a leomló vámhatárokon beözönlött a nyugati ipar termékáradata. Ugyanekkor a szovjet piac fizetésképtelensége miatt leállították a KGST-export nagy részét. Így gépsorok váltak ócskavassá, gyárak hasznavehetetlen ingatlanná. A kilencvenes évek elején tömeges lett a munkanélküliség.

A tervutasításos gazdaság romjain a multinacionális vállalatok emeltek új létesítményeket: ez a folyamat már megfelelt a Made in Hungary Stratégia követelményeinek. Ez az irányzat ugyanis közömbös a tekintetben, hogy az adott gyár kinek a tulajdonában van. A lényeg, hogy termelés folyjon a létesítményekben, javuljon a foglalkoztatottság, fennmaradjon – sőt csinosodjon – a munkakultúra. Dél-koreai, francia, német, osztrák nagyvállalatok lendítették föl a termelést a már a bezárás közelében járó üzemekben.

Az irány megfelelő, a mérték azonban elégtelen.

Az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA tavaly ténykönyve, Factbookja szerint hazánk 2006. évi egy főre jutó hazai összterméke 17 ezer 600 dollár. E mutató tekintetében Szlovákia is megelőz bennünket, ők 18 ezer 200 dollárnál tartanak, Csehország pedig a maga 21 ezer 900 dollárjával messze elhúz mellettünk.

Fájdalmas adat: gazdaságunk évi növekedése 2 százalék alá süllyedt, azaz a mérési hibahatáron belül van. Miközben például Szlovákia növekedése túlhaladja a 9 százalékot, de Románia is megelőz minket, az újonnan az Európai Unióhoz csatlakozó kis baltiakról nem is beszélve.

Ezen a bajon az újabb és újabb bevásárlóközpontok építése nem enyhít.

Termelő gyárak építése fontos, és lehetőleg igényes új termékek előállítása. A dán Coloplast, amely Tatabányán már nyitott üzemet egészségügyi segédeszközök gyártásához – ezek a csúcstechnikát képviselik -, nos a dán nagyvállalat ezekben a hetekben nyit új gyárat Nyírbátorban. Az ilyen jellegű terjeszkedést érdemes támogatnia – nem közvetlen pénzzel, hanem adókedvezménnyel – az államnak.

A dunaújvárosi Hankook gumigyár indítása is megfelel a Made in Hungary Stratégia alapelvének, a részletekben megbújó ördög azonban kérdőjelessé teszi ezt a fejlesztést. A dél-koreai cég ugyanis milliárdokat kapott a magyar adófizetőktől, termékeinek elhelyezése pedig a piacon bizonytalan.

A Made in Hungary Stratégia új irányt is nyithat a gazdaságfejlesztésben: a hazai kis- és középvállalkozások bevonásával színesítheti a hazai ipart. Ezen belül – alkalmazkodva hazánk gazdasági adottságaihoz – az élelmiszeripar fejlesztése előtt nyithat távlatokat. Még a nyolcvanas évek elején 8 millió sertés hízott a hazai gazdaságokban, ma ez a szám 3 millió. Az ágazat lesoványodása vágóhidak, húsfeldolgozók bezárásával járt. A Made in Hungary Stratégia első követelménye lehet, hogy főként az élelmiszeripari termékeken olvashassák mind a hazai, mind a külföldi vásárlók: Made in Hungary.

A hivatalos gazdaságpolitika mellett civil társaságok is előrevihetik a Made in Hungary Stratégia ügyét. Elsősorban a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság teheti meg a kezdő lépéseket konferenciák szervezésével. Ez a társaság a magyar tulajdonú gazdálkodást látja fontosnak, ám a nemzetgazdaság jelenlegi gondjain a külföldi tulajdonban zajló ipari termelés is sokat enyhíthet. Idővel a Made in Hungary Stratégia magyar tulajdonú nagyvállalatok, új nemzetközi márkák kialakulását is elősegítheti.

A Made in Hungary stratégia meghirdetése és hivatalos bátorítása már az első évben egy-két százalékkal fokozhatja a hazai össztermék növekedését – remélik egyes közgazdászok.
Peter Sherwood
Peter Sherwood
Kép: wikipedia

Alkotmánypontok

10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.

29. § (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki (…) őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

35. § (1) A Kormány

a) védi az alkotmányos rendet (…)

g) meghatározza az (…) egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről;

51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik (…) az alkotmányos rendet (…) sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő (…) erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

Peter Sherwood

Honi borműveltség…

„Gasztrokulturális tradíciók” – írja a galamblelkűen bornírt világmegváltó. És elégedett is önmagával. Tett valamit, mert haladóan, modernül elnevezte a maradit, a megcsontosodottat…

Vendéglátói hagyományok – írhatná, de ez utóbbi nem lenne sem eléggé felvilágosult, sem kellőképpen hatásos. Ezért új, tetszetős elnevezést alkotott…

Ez is valami, ha tényleges, előrevivő ötlete nincsen.

A régi, a valós tartalommal töltött értéket üresíti ki maradi módon: egyszerre bugyuta, egyszerre üde elnevezéssel.

Bugris hevület, gyerekes megfeleléskényszer...

Akadnak, kik Bálint napon keltenek kereskedelmi hisztériát – a tengerentúli kezdetlegességet felfújva. Vagy akik Mindenszentek napján ünneplik a… mit is? Nem tudják, de nem is érdekli őket. „Ünnepelnek”, mert a képernyőn látják, hogy a fejlett világban e napon tajtékozni kell…

Lehet talán, hogy ennél a bennszülött törzsek is jóval magasabb szellemiségű révülésekre jutottak?

Lépjünk túl derűsen az ügyeletes átnevelőkön és áldozataikon.

A magyar bor ünnepeit kell ülnünk, s ehhez nem szükségesek a nekibőszült világmegváltók, s azok bugyuta „marketingjei”, együgyű „projektjei”.

Ünnepelni a bort, ahogy ezt tette már Árpád Munkácsnál, Mátyás Budán vagy éppen Balassi Bécsben. „Jó borokkal töltett aranyos pohárok járjanak mi közöttünk” – írta a reneszánsz költő.

Tokaj, Villány, Badacsony…

Sopron, Somló, Mátraalja…

Eger, Neszmély, Dél-Balaton, Pannonhalma, Etyek…

És ide sorolhatnánk a jelenleg más államhoz sorolt ménesi, vagy a szerémi borvidéket is.

Amelyek magyar borászai a világon egyedülálló értékeket alkotnak.

A tavaszköszöntő örömnaptól: a Bálint napi Balassi-fesztiváltól az őszvégi Szent Márton napi borünnepig sok alkalom kínálkozik arra, hogy eme valódi értékeket fényezzük, üdvözöljük, éltessük.

Peter Sherwood

Elhanyagolt nagyváros

„Én, … esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez hű leszek, az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megőrzöm; megbízatásomhoz híven páratlanul, lelkiismeretesen járok el és a legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel (a nagyváros) javát szolgálom.”

Ekként hangzik a polgármesteri eskü szövege.

Az esküszövegben  említett Alkotmány kimondja: „10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.”

Egy európai városban az úttestről már régen lekoptak a közlekedési jelek. A terelővonal, a záróvonal, a kanyarodást jelző nyíl csupán sejthető.

Európához ez méltatlan.

Lehet, hogy az élethez való jogot e hiány még nem korlátozza, a vagyonbiztonságot azonban jócskán veszélyezteti e jelek eltűnése. 

„…a legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel (a nagyváros) javát szolgálom.”

Megfelel ennek az a polgármester, aki évek óta hanyagolja az útburkolati jelek kérdését, számos figyelmeztetés ellenére?

Mire figyel az ilyen polgármester? Saját ügyeire, meggazdagodására? Dácsája építésére, szerelmi ügyeire?

Az eladott közjavakból kapott hatalmas bevételekből még a terelővonalak fölfestésére sem futotta? Netán ez a kizárólag közlekedési rendőrség dolga lenne? Ha igen: a polgármester a hatóságtól is követelheti a rend fenntartását – ha a hatóság hanyag, felületes.

Ha netán egy-egy polgármester az utóbbi évtizedekben többször is letette az esküt, kell-e még emlékezetébe idézni: …a legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel (a nagyváros) javát szolgálom…?

budapest.jpg

Újratemetések árnyéka

Amikor Kádár János 1986 tavaszán Salgótarjánba látogatott, több száz ember állt a megyei pártszékház közelében, s amikor a politikus kiszállt kocsijából, a tömeg percekig tapsolta.

„Az öreg” – ahogy akkoriban nevezték – ritkán látogatott el a bányászvárosba, s a település mellőzésére jó oka adódott. 1956 decemberében a térség legnagyobb tragédiája történt: a salgótarjáni sortűznek 131 halálos áldozata volt, köztük asszonyok, gyermekek.

Több mint hatvan városunkon söpört végig a politikai sortűz 1956 utolsó heteiben. Ekkor már a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZMP vezette – szovjet segédlettel – az országot, a párt élén Kádár állt.

Aztán 1958 nyarán, egy börtönudvaron kivégezték az ország legitim miniszterelnökét, Nagy Imrét. Eme, moszkvai évtizedeit illetően bizonytalan múltú férfiút arccal lefelé földelték el, majd később a 301-es parcellába vitték maradványait.

Mindezt az idézte föl, hogy 2007. május 5-én este az állami tévéhíradóban egy kádárista veterán azzal érvelt: bezzeg Kádár olyan korban élt, amikor egykori politikusok földi maradványait nem lopták ki a sírból…

Nem.

Ám sortüzek, kivégzések, évtizedekig tartó politikai börtönbüntetések, titkos megfigyelések, eladósodás, demográfiai baj, és egy sor egyéb politikai jellegű katasztrófa akkor sújtotta társadalmunkat.

Kádár 1986 tavaszán nagy tapsot kapott Salgótarjánban.

Vélhetően nem azoktól, akiknek férjét, apját, feleségét, gyermekét agyonlőtték a Magyar Szocialista Munkáspárt akkor vezetősége által jóváhagyott sortűzben. Mások tapsoltak, talán azért is, hogy kifejezzék: a Kádár mellett ácsorgó megyei politikusokkal szemben(!) Kádárt megtapsolják. „Proteszt-taps” – talán ilyen jellege is volt az ünneplésnek.

Három évvel később Nagy Imrét újratemették.

Ezekben a történelmi órákban Kádár talán a bőröndjén ült budai házában, és várta, hogy érte jöjjenek – ahogy az ő idejében Rajkért (is) érkeztek a terror legényei egykor. Az Andrássy út – Népköztársaság útja – 60. ekkor már egy ifjúsági szervezet háza volt, oda nem vitethette volna Grósz Károly. És nem is vitette sehová.

Később, amikor Kádárt temették, díszmenet vonult a Rákóczi úton, mert dísztemetést kapott ő is, Nagy Imre után.

2007 májusában – egy bűntény következtében – fölmerült Kádár újratemetése.

Ünnepi, mégpedig!

Néha a történelem is perverzióban csapong. 

ujratemetes.jpg